2021. február 7., vasárnap

Pilot

 Szomorú időszak köszöntött a Hatcher vérvonal tagjaira. A kitagadott hatodik ág örökösei megölték Jan-t, aki Lucian, a legelső tiszta vérű lény egyenesági leszármazottja volt. A lány volt minden reménysége és elvárásain felül teljesített. Az a sok erőfeszítés hiábavalónak tűnt most, hogy már nem volt. Vérvonalát fiatalon kezdte egy életunt vámpírral, aki úgy védte, mintha a saját gyermeke lett volna. Teljesen lenyűgözte, amikor kiállt ellene az övéiért és párszor meg is küzdöttek. Az a rengeteg csalódás és fájdalom részben neki is köszönhető volt, hisz nem állt mellette amikor kellett volna, inkább elfordult tőle, hogy múltbéli sebeit nyalogathassa. A barátok, szövetségesek, családtagok és a vérvonala mind gyászolták. Szívükben fájdalommal sorakoztak fel, hogy koporsóját egy hagyományos szertartáson helyezhessék örök nyugalomra.

Az idő is elmordult, ahogy elindultak a holttestével. Az esőt mintha dézsából öntötték volna és villámok cikáztak az égen. Chanyeol vigasztalhatatlan volt, könnyei megállás nélkül hullottak. Képtelen volt elhinni, hogy aki értelmet adott az életének már nincs többé. Már nem láthatja mosolyogni, nem érezheti az illatát, sem az ölelését és nem biztatja ha elbizonytalanodik. Az a sok együtt töltött idő és előtte a várakozás, hogy kit tartogat neki a jövő már csak fájó emlék. Sosem felejti el a pillanatot, amikor találkoztak és a pillantásuk összefonódott. Akkor értette meg, hogy rá várt egész életében és nem érdekelte mit szólnak hozzá a srácok, hisz minden porcikájával vonzódott hozzá és ez ellen senki sem tehetett semmit. Miatta szó nélkül képes lett volna elhagyni a társait, hogy új életet kezdjen vele. Az üresség, ami korábban benne tátongott, akkor hirtelen eltűnt. Megszűntek a rémálmai, a kétségbeesés és minden negatív dolog amik akkor kínozták. Értetlenül állt a dolgok felett. Miért kellett feláldoznia magát értük? Hogy tehette? Bármivel tartották sakkban, azt megoldották volna közösen! A pap olyan dolgokat mesélt róla, amikbe még jobban belesajdult a szíve. Az a rengeteg emlék ami előjött csak tetézte a dolgokat. Végignézve a többieken, senkit sem látott, aki ne sírt vagy zokogott volna. Legalább tudta, hogy őszintén szerették. Jessica összeborulva ült William-mel és Cayden-nel, akik képtelenek voltak megszólalni, igazság szerint neki sem ment volna. A temetés után megvárta, amíg mindenki elment a részvét nyilvánítás után és azonnal felrohant a lány szobájába, majd semmivel sem törődve befeküdt az ágyába, aminek olyan illata volt, mint neki. Az az illat mindig megnyugtatta és most sem volt másképp. Mélyen magába szívva szép lassan álomba merült.

ÉVEKKEL KÉSŐBB:

A világ nagyon megváltozott Jan halála óta. A vérvonal tagjai szétszéledtek és csak időnként tartották a kapcsolatot, hogy hogyan oldjanak meg néhány égető problémát. Néhányszor ő is besegített, emellett rendszeresen látogatta a házat és mindig a lány szobájában kötött ki. Az egyetlen dolog ami vigasztalta, hogy semmit sem változott az évek alatt és mindig ugyanolyan illata volt. Hálás volt Jessica-nak ezért. Egy újabb kimerítő sírás után az ágyában aludt el. Mintha valaki szólította volna.

- Chanyeol! - Hallotta meg a nevét. - Chanyeol! - Először nem ismerte fel kié lehet a hang, majd végre sikerült és majdnem elkapta a sírás.

- Jan? - A torka elszorult.

- Keltsd éltre Noah-t! - Mit mondott? - Ő a megoldás! - A hangja halványulni kezdett.

- Ne hagyj itt! - Kiáltotta utána. - Jan!

Ordítva tért magához az álomból és nem értette mi történt. Miért nem látta? Meg akarta kérdezni tőle, hogy miért hagyta el őket. Halványan Jessica alakja tűnt fel előtte. Mikor kicsit sikerült megnyugodnia és abbahagyta a sírást, a lány kezében Jan véréből volt egy adag és egy kis hamu. Megpróbálja feltámasztani eredőjüket? Nem érette mi történik.

- Sikerült megmentenem a hamvai egy részét. - Kezdte el a magyarázatot a lány. 

- Fel akarod támasztani? - Kérdezte csillogó szemekkel tőle.

Jessica megrázta a fejét. - A halála előtt mesélt nekem egy lányról, aki belőle kel majd életre. Azt mondta, hogy ő lesz a megoldás, de a nevét sajnos nem tudom.

A remény ismét felütötte a fejét és ha ezzel legalább valamennyit visszakaphat a régi életéből, akkor bármire hajlandó, hogy gond nélkül megvalósítsák. - Én tudom! - Jelentette ki.

Legnagyobb meglepetése a lány megragadta és húzni kezdte magával. Az ajtók varázsütésszerűen nyíltak ki előttük és csak rohantak megállás nélkül. Az idő ismét elmordult. Hatalmas dörgések és villámlások kísérték az útjukat és a szél is feltámadt. Az égből vér zúdult le és semmi sem állíthatta meg. Bejutva a kriptába nem értette a lány mit akart.

- Valahogy meg kell tölteni a sírt vérrel.

- Arra is van ötleted hogyan? - A kérdésére villám csapott a tetőbe, lebontva egy elég nagy darabot belőle. 

Szinte percek alatt megtelt a kősír és akkor Jessica beleöntötte a vért, majd a hamvakat. Innentől kezdve nem volt más, mint várni. Először azt hitte, hogy nem sikerült és elpocsékolták a szeretett nő maradványainak nagy részét, de a következő pillanatban a vér bugyogni kezdett, majd ordítás hallatszott a dörgés mellett és a villám letört egy darabot a sírból. A vér ömleni kezdett a földre és pillanatok múlva felült a sírból egy nő, aki levegőért kapkodott. A vért felváltotta az eső és a vihar csillapodni kezdett. 

- Noah! - Mondta ki a nevet, amit korábbi eredőjétől hallott. A lány ráfigyelt és akkor ismét elkapta az az érzés, ami a Jan-nel való találkozáskor. Ijesztő volt, hogy pontosan ugyanúgy nézett rá, ahogy elődje régen. Biztosra vette, hogy nem fogja bántani és lassan közelíteni kezdett felé.

Gondolkodás nélkül kiemelte a széttört sírból és szorosan magához ölelte. Ugyanolyan volt az illata, mint Jan-nek. Akarata ellenére kezdett el sírni. Mintha visszakapta volna a lányt. Jessica még nem mert közelíteni felé. Mégis mitől félt? Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor a karjait a nyaka, a lábait pedig a dereka köré fonta. Nem törődve azzal, hogy még mindig csurom vér, megindult vele a ház irányába. Hirtelen megtorpant, mert a semmiből megjelent Will ugyanazokkal a dolgokkal, amikkel nemrég ők mentek a kriptába és annyira meglepődött, hogy a vért leejtette a földre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése